Váll, mire sosem fogom hajtatani már fejemet
Kéz, amit fogtam többet nem fogja az enyémet
Kép, megpróbáltam összetörni a szép keretet
Minden emléket egyszerre utálok és szeretek
Nemtöröltem le érte, csak érte hulló könnyemet
Egyetlen bűne hogy már réges-régen nem szeret
Kimondott egy szót amit vissza vonni nem lehet
Eddig nem muttattam pedig megviselte lelkemet
Mégis megköszönöm a sírással eltöltött perceket
Lehet hogy hihetetlen de ez valamire rá ébresztett

Szívemet ma éjjel egy jó mély sírba el ásom
Ne kelljen soha, (soha) de soha többet látnom
Sírkövén majd egyetlen szívhezszóló mondat lesz:
Itt nyugszik az amit te legkevésbé érdemelsz meg

Barátaim mellettem álltak a szomorú napokban
És mondták azt is hogy biztos neki fáj jobban
Már kezdem elfelejteni milyen is volt karjaiban
De van még emék mi alatt lelkem össze roppan
Összetörte szívemet és vissza adta kétdarabban
Hódítására mégis minden alkalmat megragadtam
Úgyérzem most megint egyedül vagyok a világban
Senki sem hallotta meg pedig segítségért kiáltottam
A híd szélén álltam és a habokat órákig bámultam 
Mégsem én, hanem ő volt akit mindvégig sajnáltam

Nem vetted észre de a kőszíved lassan szétesett
Nem vetted észre de sebezhető lett a lelked
Nem vetted észre amit emlékem tőre rajta ejtett
Lassan elvérzel és én leszek az egyetlen aki megmenthet

Csak az segít ha szívemből a bánatom kifacsarom
Elhaló dobbanásait többet soha megnem hallom
Kérheted a bocsánatom, de elmúlt minden alkalom
Elindultunk, igen megyünk, csak különböző úton
Ne tűnődj, (ne) tényleg nem kell rágódni a múlton
Ne gyötrődj, (ne) ez egy újabb szemét a dombon
Komolyan gondoltam, hogy életemet neked adom
De meguntam, hogy mindig a visszautasítást kapom

Szívemet ma éjjel egy jó mély sírba el ásom
Ne kelljen soha, (soha) de soha többet látnom
Sírkövén majd egyetlen szívhezszóló mondat lesz:
Itt nyugszik az amit te legkevésbé érdemelsz meg

Végignézte ahogy a falak összeomlanak körülöttem
Hagyta hogy elvesszen mindenem amit építettem
De az ő szobra is ledőlt, semmit sem tehettem
Most sem tudom mért fáj, hogy ennyire szeretettem
Letagadni nem tudom, akarom hogy sírjon értem
Itt egy újabb lehetőség hogy lerombolja az életem
Hűséges barátaimból megint erőt merítettem
Összeszedtem bátorságom és építeni kezdtem
Nemérdekel már hogy játékszernek kellettem
Tanultam a dologokból és ma új életet kezdtem

Szívemet ma éjjel egy jó mély sírba el ásom
Ne kelljen soha, (soha) de soha többet látnom
Sírkövén majd egyetlen szívhezszóló mondat lesz:
Itt nyugszik az amit te legkevésbé érdemelsz meg

Egy másodperc alatt csókolhatsz
S egy perc alatt szakíthatsz
Felejtésre felőlem éveket is szánhatsz
Emlékezni fogsz rá: többet vissza nem kapsz

ezt én írtam copyright sötöbö.