Kibírnál egy hetet gép nélkül? - kérdezte a hugom. Persze! - válaszoltam. Akkor próbáljuk ki! - mondta gonoszan. És mi történt egy nappal később? A gép tönkre ment... Semmi köze nem volt a hugomhoz annak, hogy tönkrement a gép, de gondoltam megmutatom, hogy kibírom. Anya egy ismerősre bízta a gépet, mert fontos dolgok voltak rajta amit le kellett menteni. De persze ilyenkor kell az ismerős gépének is elromlani...
Ettől kezdve összefolytak a napok és úgyéreztem magamat mintha valami börtöben lennék. Csak a családdal tudtam beszélni, mert nem engednek el sehova se... Egyetlen dolog segített egy héten keresztül: Benjivel smseztem. Ő is aznap gépezett utoljára, mint én, mert a laptopja szervízben volt. Sajnos ez is kerek hét napig tartott mert elfogyott a pénz a mobilomról. Ezek után már nagyon-nagyon nehézvolt. (Persze így is kaptam smst tőle, de idegesítő volt hogy nem bírtam visszaírni.) Egésznap rádiót hallgattam, amit okosan rákötöttem a hangszóróimra, és jól szólt, de csupán én értékeltem ezt a nagyszerű ötletet. Nem tudom miért, de eltűrték ha naponta háromszor hallották a Memories-t David Guettától óriási hangerőn, és mindennap minimum 10szer a "103.9 rádió1 csak igazi mai sláger megy", "roxi rádió", "class fm", és egyéb szlogeneket.
Két éve csak egy szekrényem és egy asztalom van, szobám és ehhez hasonló dolgaim nincsenek. A szekrényemnek üveg ajtaja van, amire posztereket tudok tenni, és az egyik oldalára is odafér 2-3 poszter. Lemostam az üvegajtót, kicseréltem a posztereket. 3 Ashley Tisdale, 1 (naaagy) Xtina, 1 PCD és 3 Avril Lavigne poszterrel gazdagodott az üveg ajtó. A szekrény oldalára az "életnagyságú" (Avril vagy rohadt alacsony, vagy a bravo írt hülyeséget, de nemhiszem hogy 3 poszterre ráfér egy ember) Avril került, amit pár éve a bravoból szereztem. Fűztem gyöngyből egy kis dínót, és egy krokodilt (igen Benji, tudok gyöngyötfűzni xD), de a krokodikól három lábú lett, mert levágtam véletlenül az egyik lábát. Mindegy, így egyedi. Minden délután nézem a szokásos sorozatokat, Árva angyal, Hőhullám (mindig megnevettet), Szerelem rabjai (fúhh de csöpögős sorozat), és az ilyeneket. Rendet raktam az asztalomon, a szekrényemben, átültettem a túlszaporodott kövirózsáimból párat, így már 10 cserépnyi van de még mindig kéne cserép, hogy ne nyomorogjanak. Oldalt, a menüben megnézheted hogy milyen az asztalom.
Anyum "összerakta" a tartalék gépet amin tilos netezni, játékokat feltelepíteni és stb. mert ott tartja a cuccait, így naponta több órán át játszottam a fekete özvegy könnyű szintjén (a flipper lassú volt, a többi játékot meg nem szeretem). 11 egymás után megnyert kör. Rettentő idegesítő a sok kártyát nézni, és így új ötletem támadt. Végre hasznát vettem a rendetlenségemnek, vagyis annak hogy körülbelül 6 adathordozón tárolok olyan dolgokat, amik többször is megvannak, de lusta vagyok leszedni. Találtam rengeteg zenét, videóklippet. Csöpp gond volt a videóklippekkel. Fele annyi idő alatt vége lett a zenének, mint a klippnek. Biztos a gép szar, mert minden vidót belassít... Megírtam txt-be a flyhighra két új tutorialt, és találtam az egyik pendriveomon egy leírást a honlapszerkesztéshez amivel új dolgokat sikerült tanulnom. (höhöö végre tudom használni a táblázatot. nem olyan könnyű ám x) és megtudom csinálni hogy szinte ugyanúgy nézzen ki az oldal minden böngészőben)
Másfél hét múlva már nagyon idegesítő volt, hogy nem msnezhettem, és még a gépemet se javították meg (már május óta). Azt is az ismerős javítja majd, de persze anyám gépe fontosabb, az enyém ráér... És persze augusztus 9.én megyek apához két hétre... Áhh szörnyű volt ez a pár hét...
Ééés ami most foglalkoztat: megyek apához. Ezen belül is két dolog van ami fontos nekem ilyenkor. A fényképezőm, és a net :D Szokásommá vált hogy mindent dokumentáljak ami történik velem. (Mindent megörökítek, ahogy ádám írta véleményként rólam. Pedig az osztálykiránduláson nem is fotóztam annyit. Wehehe.) Aztán a fényképeket és a videókat összevágom egy naaagy videóvá. Oké, sokszor eltúlzom a videókészítést, mert túl gyorsra sikeredik, vagy nem illik össze, és mire kész lesz, megunom a zenét ami alatta megy. De ez egy újabb kihívás, hogy a következő már jobban sikerüljön. Így a kirándulásokon, utazásokkor már alig várom hogy fotózgathassak. A videót még apánál megcsinálom, aztán feltöltöm netre :)
Rájöttem, hogy nekem nem az számít, hogy mi a véleménye egy dologról az embereknek, hanem hogy megmutassam nekik azt a dolgot. Nemtudom mért van így. Nemérdekelnek sem a pozitív, sem a negatív vélemények. Egyszerűen szeretném ha látnák.
"Pöppet" (Anna érti xD) hosszú lett a blog de sebaj. :D Ritkán írok ennyit.